A ballagási ünnepség idén is ünnepélyes keretek között zajlott a Vas Vármegyei Szakképzési Centrum Eötvös Loránd Szakképző Iskolájában, ahol a végzős diákok április 30-án búcsúztak el iskolájuktól és tanáraiktól.

A rendezvény kezdetét a hagyományos hosszú csengőszó jelezte, amely ezúttal már nem a tanítási órák rendjét, hanem a ballagás ünnepélyes pillanatát hirdette. Az osztályfőnökök egy utolsó osztályfőnöki óra keretében köszöntek el végzős osztályaiktól, majd a diákok felsorakoztak az iskola folyosóján, hogy ballagási zenére végigjárják az intézmény jól ismert helyszíneit.

A végzősök bevonulását követően a jelenlévők közösen énekelték el a Himnuszt, majd ünnepi köszöntő hangzott el, melyben a ballagó diákokat, pedagógusokat, szülőket és a meghívott vendégeket is üdvözölték. Az ünnepségen többek között jelen volt Fehér László polgármester, valamint a város oktatási intézményeinek vezetői és a gyakorlati képzőhelyek képviselői.

Az ünnepi műsor részeként elsőként Fehér László polgármester mondott beszédet, aki útravaló gondolatokkal bátorította a végzősöket a rájuk váró kihívások előtt. Ezt követően Matusz Rebeka Zoé szavalta el Reményik Sándor versét, amely méltó módon illeszkedett az esemény hangulatához.

Az alsóbb évfolyamok nevében Tomasits Márk búcsúzott a végzősöktől, majd a ballagó diákok képviseletében egy Szüts Dzsenifer 13. évfolyamos tanuló osztotta meg gondolatait a közönséggel.

A ballagási ünnepség egyik legfontosabb mozzanata a hagyományos zászlóátadás volt. Ennek során a végzősök évszámmal ellátott szalagot kötöttek az iskola zászlajára, majd jelképesen átadták azt az őket követő évfolyam képviselőinek, ezzel is továbbörökítve az intézmény hagyományait.

A rendezvény folytatásában Enyingi Győző Áron igazgató ünnepi beszédében búcsúzott el a végzősöktől, majd a hagyományokhoz híven sor került a jutalmazásra is, ahol a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók elismerésben részesültek.

Az ünnepség a Szózat elhangzásával zárult, majd a végzősök ballagási zenére kivonultak az iskola épületéből, hogy az iskola előtt találkozzanak hozzátartozóikkal.

A végzős diákok előtt hamarosan új lehetőségek nyílnak meg, azonban a búcsú pillanatai után még a vizsgák kihívásai várnak rájuk. Az iskola közössége sok sikert és kitartást kíván minden ballagónak a következő időszakhoz.

Celldömölk, 2026. 04. 30.

Szalai Hanna Lili és Sándorfi Aisa Lilla

Igazgatói beszéd:

Tisztelt Vendégeink!
Tisztelt Szülők, Hozzátartozók, Kollégák!
Kedves Ballagó Diákjaink!

Ünnepi pillanatban gyűltünk ma össze a Vas Vármegyei Szakképzési Centrum Eötvös Loránd Szakképző Iskolájában. Olyan napon, amely egyszerre szól a búcsúról, a köszönetről, a büszkeségről és az előttetek álló új útról.

Ma 34 végzős tanulónkat köszöntjük és búcsúztatjuk. Olyan fiatalokat, akik az elmúlt években nemcsak tantermekben, műhelyekben, tankonyhákon, gyakorlati helyeken és vizsgafeladatok között formálódtak, hanem emberként is sokat fejlődtek. Voltak köztetek informatikusok, vendéglátósok, asztalosok, ipari gépészek, cukrászok és pincérek. Különböző szakmák, különböző utak, mégis közös bennük valami: mindegyik mögött tudás, kitartás, felelősség és munka áll.

Van, aki három évet töltött nálunk szakképzősként, és van, aki öt éven át készült technikumi tanulmányai során. Három év vagy öt év — kimondva talán nem is tűnik olyan hosszúnak. De ti pontosan tudjátok, mennyi minden fér bele ennyi időbe. Első napok bizonytalansága, új osztálytársak, új tanárok, sikerek, nehézségek, dolgozatok, gyakorlatok, versenyek, közös nevetések, olykor kudarcok, majd újrakezdések.

És most itt álltok egy újabb fontos kapu előtt: szakmai vizsgák és érettségi vizsgák várnak rátok. Ezek komoly megmérettetések, de nem előzmény nélküliek. Mögöttetek van sok év munkája, tanulása, gyakorlása. Amit eddig megtanultatok, az most nemcsak jegyekben, hanem helytállásban is megmutatkozik majd.

A mai világ különösen gyorsan változik. Nap mint nap új technológiák jelennek meg, mesterséges intelligenciáról, automatizálásról, digitális rendszerekről, megújuló szakmákról beszélünk. Ami tegnap még újdonság volt, ma már természetes, holnap pedig talán alapkövetelmény lesz. Egy informatikusnak folyamatosan tanulnia kell az új rendszereket. Egy vendéglátósnak nemcsak kiszolgálnia kell, hanem élményt kell adnia. Egy asztalos kezében ma már a hagyományos szerszám mellett ott lehet a modern géptechnológia. Egy ipari gépész olyan berendezésekkel találkozik, amelyek egyre összetettebbek. Egy cukrász munkájában a hagyomány és a kreativitás egyszerre van jelen. Egy pincér pedig nemcsak ételt és italt visz az asztalhoz, hanem figyelmet, udvariasságot és emberi kapcsolatot is teremt.

De bármennyit változik is a világ, van valami, ami nem veszít az értékéből. Mi itt, az Eötvösben büszkék vagyunk arra, hogy végzős tanulóinkat nemcsak szakmára tanítjuk, hanem tiszteletre, becsületre és munkára is.

Mert lehet valaki kiváló szakember, de igazán értékes emberré akkor válik, ha tiszteli a másikat, becsülettel végzi a feladatát, és nem fél a munkától. Ezek az értékek ma is ugyanannyit érnek, mint régen. Sőt, talán még többet. Egy változó világban ugyanis kapaszkodókra van szükség. Olyan belső iránytűre, amely segít dönteni akkor is, amikor nincs könnyű válasz.

Kedves Ballagó Diákjaink!

A szakma, amelyet választottatok, nemcsak megélhetést adhat, hanem tartást is. A jól elvégzett munka örömét. Azt az érzést, amikor valamit a saját kezetekkel, tudásotokkal, figyelmetekkel hoztok létre. Egy működő programot, egy elkészült bútort, egy megjavított gépet, egy szépen felszolgált ételt, egy különleges süteményt, egy elégedett vendég mosolyát. Ezek mind-mind olyan eredmények, amelyek mögött ti álltok.

Ezért kívánom nektek, hogy a vizsgák előtt legyen bennetek elég kitartás, a vizsgákon elég nyugalom, az életben pedig elég bátorság. Merjetek tanulni, merjetek kérdezni, merjetek hibázni, és merjetek újrakezdeni. Ne higgyétek, hogy a ballagással lezárul a tanulás. Inkább most kezdődik csak igazán az a része, amelyben már egyre nagyobb felelősséggel ti alakítjátok a saját utatokat.

Köszönettel tartozunk a szülőknek és hozzátartozóknak is, akik végigkísérték ezt az utat. Akik biztattak, segítettek, támogattak, olykor türelmesen kivártak, máskor határozottan továbbindítottak benneteket. Köszönjük a kollégáknak, oktatóknak, osztályfőnököknek, gyakorlati képzőhelyeknek, hogy tudásukkal, figyelmükkel és emberségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy ma itt állhassatok.

Kedves Végzősök!

Ma még ballagó diákok vagytok. Hamarosan vizsgázók lesztek. Azután szakemberek, munkatársak, kollégák, talán egyszer vezetők, vállalkozók, mesterek. Bárhová is vezet az utatok, vigyétek magatokkal mindazt, amit itt kaptatok: a szakma alapjait, a közösség emlékét, és azokat az emberi értékeket, amelyekre mindig lehet építeni.

A világ változhat körülöttetek, de a tisztességes munka, a becsületes helytállás és a másik ember tisztelete soha nem megy ki a divatból.

Ehhez kívánok nektek erőt, hitet, egészséget és sok sikert a vizsgákhoz, majd az előttetek álló élethez.

Gratulálok minden ballagó tanulónknak! Isten éltessen benneteket, és vigyétek jó hírét az Eötvösnek!